2. Phoenix

Sziasztok! Nekünk is feltűnt, hogy nem volt fejezet egy ideje... Az előző bejegyzésnél volt egy ízelítő, de az ebben a fejezetben nem lesz benne, ez most Bella érkezését írja le Phoenix-ben xd Kicsit talán rövid, és nem is a legizgalmasabb, de nem baj :P Sietünk! Komikat! Puszi, Cukorkaa (Most én írtam :$)

Bella

- Vigyázz magadra, Bells!- ölelt át apa, mielőtt felszálltam volna a gépre. Két nap telt el, amióta ott járt az az érdekes fiú, név szerint Edward. Valahonnan ismerős a név, az angyal arc, de nem voltam benne biztos. Apuról sincsenek még emlékeim, az anyámról pedig csak annyit tudok, hogy Renée-nek hívják. Apa mutatott róla egy képet. Azt hiszem, talán megtalálom. Állítólag nagyon közel álltunk egymáshoz és nagyon hasonlítunk... hát, meglátjuk!
Felszálltam a repülőgépre és elfoglaltam a helyem. Még intettem egy utolsót Apunak, majd bedugtam a fülembe az Mp5-ömet. Mostanában nagyon megszerettem a zenéket és a fekete cuccokat. Állítólag régen nem szerettem különösebben a zenét, és inkább csak a farmer-póló össze állításnál maradtam. A képek is ezt mutatják.
Most viszont teljesen más vagyok: imádom a zenét, szinte minden műfajt. És ma például egy fekete, lyukacsos harisnya, egy fekete, bőr miniszoknya, egy pink színű póló, "Fuck You" felirattal. Használtam még egy fekete szemceruzát, a hajamat pedig feltűztem. Hát, az egyszer biztos, hogy apa képein nem így nézek ki...

A repülő út hamar eltelt, sok mindenki megbámult. Valószínűleg nem tetszett nekik a pólóm. Hát ez van b***meg, ezt kell szeretni!
Renée a reptéren várt, de mikor meglátott, lefagyott a mosoly az arcáról. Ettől függetlenül én egy hatalmas mosollyal az arcomon köszöntöttem, majd átöleltem.
- Szevasz Anya! Mizu?- kérdeztem, miközben átvettem a bőröndömet. Anya értetlenül nézett rém, mire megint villantottam egy mosolyt.
- Szia kicsim. Semmi. Veled? Miért hordasz ilyen ruhákat?
- Ez tetszik- vontam meg a vállam.
- Képzeld, találtam neked egy remek orvost!- na és ennek most örülnöm kéne, vagy mi? Utálom az orvosokat.
- Halleluja!- morogtam. Ijedten nézett rám.
- Dr. Fernando-nak hívják. Nagyon kedves és jó szakember- mesélte. Bólogattam. Nekem nyolc.
- És vissza szeretnél menni a suliba?- kérdezte.
- Aha. Jó lenne.
- Jól van kicsim- mondta. Közben oda értünk a kocsihoz.
A hazafelé út gyorsan telt, nem kellett sokat beszélni.
A házban meg fogtam a bőröndjeimet és bementem a szobámba.
Ahol majdnem szörnyet haltam. Á, ez túl egyszerű. Na nem mondod, hogy ilyen voltam régen? Bakker, ez béna... El kéne mennem vásárolni...
Kipakoltam a ruháimat, amik már nem voltak olyan egyszerűen, de azért akadt benne régi is. Ruhát is kell vennem! Úgy is rengeteg pénz van a számlámon, csak azt nem tudom, honnan. Mindegy.
- Anyu, elmegyek vásárolni egy kicsit- mentem be a konyhába, mert hogy ott volt. De nem volt egyedül, valamilyen pasi ült ott.
- Szia Bella! Jó, hogy újra itthon vagy!- ölelt át. Automatikusan viszonoztam, de tényleg nem volt ismerős.
- Már bocs, de te ki is vagy?- kérdeztem. Lehet, hogy anyu férje? Mintha említette volna Apu, de akkor pont nem figyeltem.
- Nem emlékszel rám?- kérdezte meglepetten.
- Anyura sem emlékszem, szóval.. de biztos te vagy.... Phil... Ugye?- vontam fel a szemöldököm.
- Igen. De Miért ho..- kezdte volna, de Anya megelőzte.
- Menjél kicsim, mert délután négyre vissza kell érned. Akkora vagy felírva a doktornál. Adjak pénzt?- kérdezte gyorsan Anya.
- Nem kell, köszi. Akkor lépek, majd jövök olyan fél négykor. De anya, elvihetem a kocsidat?- kérdeztem.
- Persze kicsim. Vidd csak- bólintott. Felkaptam a kocsikulcsot és a táskámat, majd már ott sem voltam.
A plázába érve fellelkesedtem. Bementem az első boltba, ami az utamba került. Vettem mindenféle ruhát, ami megtetszett, magassarkút, tornacipőt, szoknyát, farmert, blúzokat, pólót, és még sok mást. Az ágyamra fekete-vörös ágyneműt, és- hogy azért mégse maradjak net nélkül!- egy ugyanilyen színekben pompázó notebook-ot.
Nagyjából ennyit, de azért rendes összeget ott is hagytam. Az óra máris három órát mutatott. Fél óra az út haza.. Hát jó. Fél négyre haza érek.

Otthon Anya már várt.
- Szia Anya! Segítenél?- kérdeztem az első fordulónál. Ezt egyszerre nem tudtam volna behozni.
- Úristen! Miket vettél?- sikkantott Anya, meglátva a szatyorhalmot az autó hátsó ülésén.
- Ruhákat, ágyneműket, meg egy tök zsír notebook-ot is!- közöltem vidáman. Miután sikerült mindent behozni, átöltöztem, és készen álltam a dilidokira.
Mikor odaértünk, kiszálltam az autóból, ahogy anya is.
- Jó napot, Doktor úr!- köszönt anyu.
- Jó napot- mosolyogtam rá.
- Áh, Mrs. Dwyer! Te pedig biztosan Isabella vagy- mosolygott vissza.
- Bella- javítottam ki.
- Szóval Bella. Gyere, most beszélgetünk egy kicsit.
- Én pedig elmegyek, be kell fizetnem egy számlát- mondta anyu, majd elviharzott.
- Oks- mentem be a doki előtt, majd leültem a krémszínű kanapéra...